Ezt feljegyzest mintegy probakent irom. Magyar nyelven. Marcius ota nagyon suruek a napjaim. Napi minimum ket orat utazom autoval; a lakasunktol a munkahelyig es vissza, heti haromszor plusz egy orat. Ez, es persze a munkaval eltoltott ido jelentosen megkurtitja a csaladdal toltott idomet, a szabadidos tevekenysegeimet, amelyek termeszetesen a blogirasra es az interneten eltoltott idore is jelentosen kihatnak.
Megis azt kell feljegyeznem, hogy soha ilyen jol nem ereztem magam, mint konduktor. Soha ilyen jo emberi kozegben, teamben nem dolgoztam meg. A szemelyisegek passzolasa, az egyetertes es vagy nem ertes hanyadosa, azok kommunikalasa, a valos munkavegzessel toltott energia nem masra valo pazarlasa szinte teljesen kulonbozik az elozo munkahelyi tapasztalataimtol. Csikszentmihalyi ota a vilag jol ismeri a "flow" munka-pszichologiai jelentoseget, de ismernunk sem szukseges az o elmeletet, hiszen mindannyian tapasztalhatjuk, ha minden passzol, jol kijovunk a koroluttunk levo emberekkel, akkor a mindennapi nehez munka is boldogan eltoltott idonek tunik.
Hangsulyoznom sem kell mennyire fontos ez a mi munkank soran. Heti 80 mozgasserult szemellyel talalkozom, dolgozom kulonbozo csoportokban es egyeni foglalkozasok alkalmaval. Ez a rendszer termeszetesen messze elter a napi rendszereseggel fejlesztett iskolai csoportoketol, a felkeszules is joval nehezebb, megis, itt ezen a helyen erzem magam hosszu ido ota nagyon kellemesen. Ki latja az elonyet? Hat persze, hogy mindannyiunkra jo hatassal van, de a foglalkoztatottak (gyerekek, felnottek) azok, akik a legtobbet profitaljak.
Ma is nagyszeruen ereztem magam, a terveim nem valosultak meg 100%-ban, de nagymertekben igen. Ot kisiskolas fiubol allo csoportban (athetozis 1, quadriplegia 4) tanultunk a felelossegerzetrol az egymasra valo figyelesrol es egymasert valo onfelaldozasrol.
Kozben fekvo, egyeni allas-jaras, ulo, felhasznalas: mosni tanultunk (mozgasreszleteire lebontva), mostunk, kiteregettunk. A gyerekek onmagukert, a tobbiekert es persze miertunk is a maximumot probaltak kihozni magukbol - azthiszem sikerult. Boldogan es onbizalommal telve jottunk mindannyian haza.
Megis azt kell feljegyeznem, hogy soha ilyen jol nem ereztem magam, mint konduktor. Soha ilyen jo emberi kozegben, teamben nem dolgoztam meg. A szemelyisegek passzolasa, az egyetertes es vagy nem ertes hanyadosa, azok kommunikalasa, a valos munkavegzessel toltott energia nem masra valo pazarlasa szinte teljesen kulonbozik az elozo munkahelyi tapasztalataimtol. Csikszentmihalyi ota a vilag jol ismeri a "flow" munka-pszichologiai jelentoseget, de ismernunk sem szukseges az o elmeletet, hiszen mindannyian tapasztalhatjuk, ha minden passzol, jol kijovunk a koroluttunk levo emberekkel, akkor a mindennapi nehez munka is boldogan eltoltott idonek tunik.
Hangsulyoznom sem kell mennyire fontos ez a mi munkank soran. Heti 80 mozgasserult szemellyel talalkozom, dolgozom kulonbozo csoportokban es egyeni foglalkozasok alkalmaval. Ez a rendszer termeszetesen messze elter a napi rendszereseggel fejlesztett iskolai csoportoketol, a felkeszules is joval nehezebb, megis, itt ezen a helyen erzem magam hosszu ido ota nagyon kellemesen. Ki latja az elonyet? Hat persze, hogy mindannyiunkra jo hatassal van, de a foglalkoztatottak (gyerekek, felnottek) azok, akik a legtobbet profitaljak.
Ma is nagyszeruen ereztem magam, a terveim nem valosultak meg 100%-ban, de nagymertekben igen. Ot kisiskolas fiubol allo csoportban (athetozis 1, quadriplegia 4) tanultunk a felelossegerzetrol az egymasra valo figyelesrol es egymasert valo onfelaldozasrol.
Kozben fekvo, egyeni allas-jaras, ulo, felhasznalas: mosni tanultunk (mozgasreszleteire lebontva), mostunk, kiteregettunk. A gyerekek onmagukert, a tobbiekert es persze miertunk is a maximumot probaltak kihozni magukbol - azthiszem sikerult. Boldogan es onbizalommal telve jottunk mindannyian haza.
No comments:
Post a Comment